ELŐRENDELÉS!!
Ez a könyv egy káposzta.
Harminc éve voltam gimnazista (ez a káposzta belseje), tizenegy éve írtam róla egy színdarabot (a káposzta közepét), nyolc éve regény lett a színdarabból, és ez a regény most újra megjelenik a POKET könyvek sorozatban (ez már a jelen, a káposzta külső levelei).
Ennyi idő alatt történt velem egy és más: öregebb lettem, írtam ezt-azt, elkezdtem festeni a hajamat és született még egy gyerekem (a sorrend nem fontossági).
De hiába történt velem ennyi sok dolog, az iskolapadból még mindig nem tudtam kiszállni. Attól tartok, még mindig ott rosszalkodom a padtársammal, rejtegetem a rojtos füzeteimet és a tényt, hogy néha-néha elbóbiskolok órán. És folyamatosan rettegek, hogy feleltet a tanár, mert nem tudok semmit - de közben attól is rettegek, hogy nem feleltet, mint olyasvalakit, aki nem fontos, aki nem is létezik.
És ha mégis kihívnak felelni, én a táblánál pofátlanul könyveket írok matekpéldák megoldása helyett, titkon remélve, hogy kapok érte egy ötöst, de legalább egy szánalmas piros pontot.
Vagy hogy egyszer valaki például ezt a könyvet (ami ugye káposzta) megsavanyítja, és elteszi magának télire. Később esetleg főz belőle egy finom töltött káposztát." (Szabó Borbála)
Milyen egyedül utazni? Mit keres egy nyugati keleten? Mit lehet megismerni egy tőlünk idegen világból? Élmények, gondolkodás, világfeltárás és mindenekelőtt önmagunk feltárása. Utazás a saját belső Vietnámunkba. Utazás önmagunk legmélyére.
Frida Kahlo alakját, festményei jellegzetes világát mindenki ismeri és felismeri. Erős, meghatározó karakter, művész és ikon, akinek életéről filmek, számos tanulmány és könyv is megjelent. Ezek között kivételes helyen áll az utolsó tíz évében vezetett naplója, amely egy különlegesen személyes dokumentum és egyben művészi alkotás.
Frida Kahlo kéziratos műve most először jelenik meg magyarul Szabó T. Anna fordításában, akinek művészi inspirációs forrásai közt szintén fontos szerepet tölt be Frida Kahlo alakja. Szabó T Anna előszavában így érzékelteti a napló jelentőségét: „A naplót végignézve-olvasva, Frida rémséges testi fájdalmakkal és lelki gyötrődésekkel átszőtt, mégis ámulattal és gyönyörűséggel, fel-fellobbanó büszkeséggel és odaadó szakmai-szerelmi alázattal teli napjait követve, és a Diego iránti feltétlen szeretetét rajta keresztül átélve egyre inkább felmerül a kérdés, hogy vajon elválasztható-e a megélt élet személyessége az életműtől, hogy a testiségről és a kapcsolatokról való beszéd elvonja-e a figyelmet a politikai és művészi elkötelezettségéről? A választ maga a napló adja meg: határozottan nem, hiszen Kahlo maga kínál kulcsot a művészetéhez, amikor magán- és családtörténeti emlékei és lételméleti eszmefuttatásai mellett politikai érdeklődésével is folyamatosan szembesít.”