"Művem első látásra talán tele van cifra jajveszékeléssel és túldramatizált érzésekkel, viszont őszinte, ami manapság, úgy hiszem ritkaság. A könyv nagy részében igyekeztem az általam átélt érzések nyers húsát költői bélbe tölteni. Remélem a kedves olvasó élvezettel fogyasztja majd el ezt az irodalmi hurkát." - írja Morvai Dániel verseskötete bevezetőjében. Nagy megtiszteltetés, hogy az Együtt az Autistákért Alapítvánnyal közösen jelenhet meg e könyv, melynek rendkívül rokonszenves szerzőjével - reményeink szerint - felhívhatjuk a figyelmet a velünk élők érzékenységeire. "Mert nem könnyű elhinni, de így kell, hogy legyen: vannak körülöttünk emberek, akiknek tudata éppen csak horzsolja a mindennapok történéseit: agyukban szüntelen zúgnak-zakatolnak a malomkerekek, porrá őrlik az amúgy valóban idegőrlő benyomásokat, és kipergetnek valami furcsa tudat-zagyvalékot, egy rímkását, nyomasztó tanújelét annak, hogy világunk valójában megemészthetetlen, feldolgozhatatlan." - szól a kötet előszava, amit ezennel minden olvasónak a szívébe ajánlunk.

"Az emberi lény mindig egész, mert érzékeli a maga csonkaságát." Visky András, Kossuth-díjas író megrázó és magával ragadó drámakötetében négy nő történetét követhetjük figyelemmel, négy kiszolgáltatott, mégis szent asszony színdarabját. Egy 17. századi, megbecstelenített festőnő, egy mélyszegénységben küzdő örömlány, egy lábamputáción átesett táncosnő és egy apáca... Határhelyzetek, amiken keresztülhaladva túlléphetünk önmagunkon, és egyszerre tapasztalhatjuk meg az olvasás és a színház varázslatát: az empátiával mindig saját bensőnkhöz is közelebb kerülhetünk egy lépéssel. A kötet záró darabja Caravaggio különleges, teátrális eltűnését viszi színre, egyúttal pedig a barokk festő és Artemisia Gentileschi csodálatos festményeiből is magába zár egy válogatást. Visky András a kortárs magyar irodalom talán legkarizmatikusabb szerzője, akinek most megjelenő drámái a nyelv csodáin és a történetek erején keresztül rendítik meg (a legeslegjobb értelemben véve!) olvasóit.

Mit jelentenek ma a versek? Miért olvassuk őket ma is? Lackfi János szerint Mert háziállat, mert háztartási kisgép, mert terápia, mert életjel, mert közösséget teremt, mert felszabadít, mert berendezi a világot, mert magában egy világ. De legfőképp mert verset olvasni öröm. Arról beszél, amit mi is tapasztalunk, de ha jó vers, mindig ad új nézőpontot." Szerintünk is, így mint minden évben, idén is gyűjtöttük azokat a hatás alapú verseket, amiről azt éreztük, hogy új nézőpontot adtak nekünk és reméljük nektek is. Az idei kötetünk címadó versével Radnóti Miklós 80. évvel ezelőtti halálára emlékezünk. RADNÓTI MIKLÓS: ALVÁS ELŐTT A dinnye husát már belehelte az ősz, nem harsan késem jó éle nyomán, csak bölcs szavakat ejteget s szeliden reped el, de a szilvák arany ölén még feszesen ül a mag! ó, ének dicsérjen két gyümölcs, olcsó vacsorák dísze, kilós eledel! És ének dícsérjen szegényt etető nyár, asztalomon maradékod: száraz magok, kis halom gyümölcs, már kukaccal ékesen, de új gyümölccsel jő a hűvösujju ősz, ázott hajában hét halott bogár ragyog és lopva osztogat, nem hallik lépte sem. (Míg én gyümölccsel és verssel bíbelődöm, addig asszonyom elaludt heverőjén, szertehagyva esti tettei dús sorát: angol nyelvkönyv, hajának csattja, hűs tea. De motozásomra úgy ébred és ragyog s úgy vetkezi álmát, mint gyermeki tündér, vagy alvó virágunk, ha az ablakon át rásüt a betolongó, déli verőfény.)